Voltam már úgy, hogy egy nagy döntés előtt álltam és bevallom igen csak gondolkozni kellett rajta, mit tegyek. Nyilván nem a “mit reggelizek ma” kategóriára gondolok. Ilyenkor természetesen nem csak gondolataink vannak, hanem érzéseink és megérzéseink! Arról nem beszélve, hogy ezek abszolút nem segítenek, mert legtöbbször ellentétben állnak egymással. Persze nagy dolgokban dönteni nem könnyű, mert én úgy gondolom, attól lesz nagy egy döntés, hogy nagy súlya is van! Szóval melyikre hallgassak? Ez a kérdés számtalanszor megfordult bennem. Aztán az elmúlt sok év tapasztalati rá döbbentett kettő dologra. Az egyik, hogy ne féljünk a döntéseinktől, mert legyünk őszinték magunkhoz, azért nem tudjuk mit döntsünk, mert félünk. A másik pedig, hogy leginkabb a szívemre hallgatok! Hogy miért? Mert előbb volt, mint a gondolataim es tapasztalataim. Hát csupán csak ezért!
By Trebór